A kergetőző, kis hullámokon
százezer darabra tört a napfény.
Ha nem középiskolás fokon
figyelsz, a fény alatt ott az önkény.
Talán, ha kertjeinket művelnénk,
és nem néznénk oda,
a fény mögött rá nem lelnénk,
hogy zsarnok, s ostoba
pojáca diktál újra ma nekünk.
Magánlakásba visszabújhatunk,
de ablakon dörömböl már a mancsa.
Magán körünkben lehet még szavunk,
csak az útba ne kerüljön brancsa.
Talán, ha lábra állna végre mind,
ki elszenvedi ezt
- a történelem arra int,
a nép Dunát rekeszt -,
lehetne újra szabad életünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.