Követ hajítasz a tóba,
s nézed a gyűrűket a vízen.
Szólhatna még boldog óda,
csakhogy a jövőt már nem hiszem.
Szétterjed a vízen a hullám,
bár a szél zaja elfedi azt,
s ha zápor, vagy langy eső hull rám.
Mégis ott van. Jelent ez vigaszt?
Összeadódik a sok apró jel,
vagy kioltja egymást szüntelen,
de a nagy minta arra nem felel,
mennyit számít benne életem.
(hullámod nekem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.