Már folyton verset olvasok,
egyszerűt, és egzotikust.
Hogyha időm lenne sok,
olvasnék minden lírikust.
Találok rokon lelkeket,
versük szívembe hasít,
emléket ébreszt, kelteget,
közben tanít is még kicsit.
Találok verset, nem tetszőt;
ott más rugóra jár az agy:
jelzőt zsúfol, elhagy vesszőt,
bár sokszor megírja, ki is vagy.
Mármint te magad, olvasó.
A versből ráismersz, magad
magadra, én is magamra. Ó,
és néha egy sor belém ragad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.