Talán, ha újra utcáidon járnék,
mint negyed századdal ezelőtt,
szerelem követne, mint az árnyék,
föntről nézném a sok háztetőt,
amelyek fölé a torony magaslik,
a Sacre Coeur lépcsőjét újra mászva,
míg alant, a mélyben saslik
és bagett várna gyomrommal nászra,
megérteném a léted, Párizs.
Röpülnék hozzád holnap máris!
Talán, ha kávéházadba beülnék,
egy bor-kávé-perec triászra,
míg odakint a nyári ég kék,
nem is gondolnék semmi másra,
csak a nők lábát figyelném,
amint az aszfalton kopog,
el-eltűnődne rajta elmém,
hogy szívem torkomban dobog,
megérteném a léted, Párizs.
Röpülnék hozzád holnap máris!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.