2017. április 12., szerda

Ha nincsen szerelem (és ha van)

Feneketlen gyomrú temető,
te ocsmány, és vériszamos!
A halál mégsem oly leverő,
ha az élet belénk tapos.

Soha nem volt még szerelem,
amely boldog véget ért.
Ami volt, azt nem feledhetem:
élettel fizetek mindenért.

Páncélba soha nem öltözött
még szívem, ha támadt a vágy,
mégis voltam sorstól üldözött,
sokszor üres maradt az ágy.

Ma már az élet vége felé,
jól tudom, nem illik mondani,
de odaállnék még a szerelem elé,
nyugalmamat elrontani,

hiszen már vár a temető,
az az ocsmány, vériszamos,
és ha nincs szerelem, leverő
az élet: céltalan, belém tapos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.