Most már másról kellene írnom, nem szerelemről
hexameterben, pátosszal csak verve a ritmust,
mert így, hatvan után már, mondd, mit akarhat az ember
még oly dolgot, amit sosem élt át eddig a létben?
Ott eszi rosseb az elvárást! Csak a verseket írom,
sort sor alá szerkesztve, amint jön az ötlet a fejbe,
nem gondolván arra, vajon majd jó lesz-e versem,
megfelel ez majd holnap az akkori lírai trendnek?
Mégis másról kellene írnom, érzem, a verset.
Írni lehetne talán még többet a társadalomról,
hisz' ma is telve az élet a bánattal, a nyomorral,
s dőzsöl az összes farkas báránybőrbe bebújva.
Ismeri minden farkas mára a régi meséket,
és úgy áll meg a parton, a bárány hogy ne ihasson,
nem kérdez malacot, csak verné széjjel a házat,
mert oda épít majd új ketreceket föl a népnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.