Varjú szemez szívemen:
elhagyott a szerelem.
Csőre tőr, a tolla vér,
lásd, az élet mit sem ér.
Kertem fölveri a gyom.
Megművelhetném? Hagyom.
Ha dalok nem zengenek,
a varjak nem döglenek.
Csak a vers marad nekünk,
ha elhagy szerelmesünk.
Csendben lüktető sorok,
ahogyan a szív dobog.
Versbe lélek? Rímbe vér?
Csak magunkért? Mit sem ér!
előbb-utóbb elbukunk:
ismétlődő rítusunk
el nem űzi varjaink
ha nincs, aki ránk tekint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.