Haza mentem. Van otthonom még ma.
Az égboltnak csillag-morzsaléka
csillogott rám. Felhő nem volt éppen
fejem fölött a sötétlő égen.
Sötét szoba. Nem fénylik a lámpa,
árnyat vet rá szívemnek árnyéka.
Süthet a Nap, világolhat a Hold,
szívem itt rab, már nem szabad, mint volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.