A fény ma gyérül, közel az este.
Csak nézünk, hogy ledől minden oltár:
a tegnapi bolsi mára polgár;
kapar, aki el sem jut a vágyig.
Mi meg nem rég temettük Eszterházyt,
és megint uszulnak ordas eszmék.
Borzadunk, vajon holnap mi jön még?
Vajh, a méreg, ami közénk hatolt,
megöl-e majd? Szabadon írhatol?
Mécset gyújtunk az eltávozottnak,
bár a sorok bennünk iszonyodnak,
hiszen épül, amit meghaladtunk:
az Ős Patkány megint rág mirajtunk;
kórt terjeszt újra hamis gondolat,
és csak szaporítja a gondokat.
Neved tűzi az is zászlajára,
aki gyalázatot hoz hazádra,
de olvasunk még, ismerjük neved,
van magyar, aki éli versedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.