súlyosabban, mint a zsoltár,
noha tompult a kín mára,
ember voltom ennek ára.
Tudom, nem kellene írnom,
hogyan halványul el kínom,
veszítem el emberségem.
Tárggyá váltam? Talán még nem.
Az emléket megforgatom:
erőt ad, akár az atom,
amikor a magja hasad.
Kovácsolom, mint a vasat,
hogy egy maggá összeálljon,
tömörebbé, mint az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.