Magyarország!

Magyarország, én annyi mindent adtam neked,
és én csak egy senki vagyok.
Azt mondod, ne azt kérdezd,
mit ad neked hazád,
azt nézd, te mit adhatsz neki!
Nos én neked adtam 18 értelmetlen hónapomat
szellememből,
tíz évet az állami vállalatodnak
életemből,
és harminc évet nagytőkéseidnek
szabadságomból,
és most vannak, akik - bár ők nem adták meg -
másoktól követelnek ilyeneket.

Ginsberg azt írta:
menj, baszd meg az atombombádat,
én azt:
csináld ugyanezt a szögesdrót kerítéseiddel!

Magyarország!
Mikor látod meg végre,
hogy ugyanazt a kört járod?
Fiaid és lányaid legjobbjai mindig elmenekülnek,
mert élhetetlenné tesznek vezetőid.

Magyarország,
végül is nem te vagy az,
amelyik tökéletes,
és nem is a vezetőid azok.
Hazugságaik sokba fájnak nekem.
Magyarország,
fiaid kiirthatták fiaidat,
fiaid megbecsteleníthették lányaidat és tereidet,
és most ugyanazok üvöltözhetnek
a trágárságok kifütyülése fölötti dühükben.

Magyarország,
már meg sem hallod,
ha szónokaid trágárságokat beszélnek,
észre sem veszed,
hogy kilóra adták el lelkedet.
Hónapok óta nem olvasok újságot,
mert csak a hazugság és mocsok dől belőlük,
mint harminc évvel ezelőtt.
Ki sem nyitom a tévét és a rádiót,
mert a mocsoktól már nem kapok levegőt.

Magyarország,
ifjú koromban hittem a kommunizmusban,
abban, hogy az ember eredendően jó,
de ma már benned sem hiszek.
Elárultál és kifosztottál,
mint még pár milliót nálamnál jobban.
Látnod kellett volna,
amikor Engelst olvastam,
még komolyan is vettem,
mert volt filozófiájában ráció,
jóval több,
mint amit most a pubifiúk
próbálnak fejeidbe beleverni.

Magyarország,
engem, és sok mást
sokszor kitagadtál magadból,
mondván,
én nem vagyok magyar.

Magyarország,
én európai és magyar is voltam mindig,
amíg ki nem találták vezetőid,
hogy csak addig kell Európa, amíg fejni lehet,
mint egy marhát,
saját zsebükre és dicsőségükre
elveszítve a közpénz-jelleget,
de a marha nem ökör,
és ezt előbb utóbb mindannyian megbánjuk
- no persze vezetőid kivételével -,
ha ilyen ökrök maradunk.

Magyarország,
az oroszok téged megint kilóra akarnak,
megvesznek és bedarálnak
atomhulladéknak reaktoraikba,
amelyeket akkor is fizetsz,
ha már csak füstölgő romok.

Magyarország,
a szomszédban magyarokat öltek az oroszok,
amikor vezetőid velük üzleteltek,
és magyarokat ölnek ismét,
ha arra szottyan kedvük.

Magyarország,
volt egy pár újságod,
amely meg merte írni
vezetőid arcátlan hazugságairól az igazat,
te ezeket megsemmisítetted,
bedaráltad,
mint elődeid, a nácik és a bolsevikok.

Magyarország,
mára már semmivel sem vagy jobb
azoknál, akik csak maguknak akarnak téged,
mert hagyod, hogy ezt tegyék veled,
ahelyett, hogy a Dunába szórnád,
vasvillára hánynád azt a csürhét.

De mégse!
Magyarország,
én nem akarok háborúba menni
senki kedvéért,
ezért mondd meg vezetőidnek,
hagyják abba az uszítást,
legyen végre
béke!