Jelenidőnk

Őrült gyilkossal parolázik
a tolvajbanda rongy kifutója.
A hazugság falakon ázik,
egész ország a tudója.
Fosztogatja az állampolgárt,
életet fojt a gyilkos banda,
Hangosan zengnek hamis zsoltárt,
árad a szenny, a rongy halandzsa.

Törvénytelen törvényt hoznak,
kavarog a fejben a rothadt eszme,
nincs maradása a földben a holtnak
sem, menekülne, messzire menne.
Mocskos ideák kúsznak a fejbe,
s nem lesz vége a "forradalomnak";
amíg van aprítani tejbe,
addig mindig lesz, amit lopnak.

Nincs más eszköz: tűzzel-vassal
irtani kell a kusza bozótot,
addig, amíg marad, aki tapssal
jutalmazza a gonosz bohócot.
Szájon dől, ami alfelen jönne,
zárt magányban, árnyékszéken.
Egyre gyűlik a disznók gyöngye,
nincs aki igazat beszéljen.

Bűnözők törtek hatalomra,
véget ért egy ősi álom,
ha nem gazsulálsz, hát majd halomra
öl téged a maffia állam.
Tegnap az újság, mára az egylet,
mindig kell egy új ellenség.
holnap a szőkék, majd a gyermek.
A bolsevikoktól jól ellesték.

Ezt az őrületet figyelve
forr az agy és forr a vér is,
szinte megzakkan az elme,
úgy röpdös sok idióta fétis.
Víz alá megy vagy száz évre
újra most ez a kis ország.
Aki tagadná, nincsen érve:
a jövőnket elorozták.