számít-e valamit a dolog.
A megoldással soha nem ámít a szöveg,
és néha dadog.
Mindegy is, hogy ki a hallgató (néző),
és ki az, aki beszél róla,
ha érteni véled, néha már késő:
egészen más való oda.
Mint bolond kecske, ugrál a szöveg, nincs rendes ritmus,
és rímek is csak alig;
a sorok néha rövidre vágva,
egy-egy másik esetben ellenben elmennek szinte egészen a távolra kitolt falig.
A szakasz eleje még Brooklynról szól,
de Párizsban száll le rá az éj,
most frígben harsog, ami máshol moll.
A kép összetört, de ne félj,
mert darabjain az az ég is csak tükör,
amelyre éppen fölkúszik a Nap,
na persze, van, hogy jó lenne egy tutor,
aki megfejti, mint a Szentírást a pap.
Erkölcsös a kurva,
és az erkölcscsősz tolvaj,
a jobb szélső bal szélről előz.
A becézés durva,
a pálesz kész gyomorbaj,
és mást forráz le, ha a fejben gőz időz.
A dolgok csak halomba vannak idehányva;
kész káosz ez az egész világ:
akváriumból kitömött cápa szája
hegyes fogait vicsorítja rád,
és a Notre Dame kőcsipkéi fölött
a vízköpő tüzet okád.
Vajon tényleg minden összetörött,ami egész volt évezredeken át?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.