2017. március 31., péntek

A vadnyugat végnapjai

Metró-alagút darabok álltak a töltés mellett
rakásokba rakva,
mint a Pál utca sarkán a fa;
erős vár volt a vörösingesek ellen
a mi Manitounk.
Nekünk nem volt homokbombánk,
de volt íjunk, nyilunk,
farost-lemezből pajzsaink,
tomahawkjaink,
és seprűnyél-Ezüstpuska is.
És csapdát is állítottunk
a betolakodónak
(persze, hogy mi estünk bele).
Aztán nem jöttek a vörösingesek.

A prérin ma négy pályán
zúg a forgalom;
Nagy Medve és Tanto, a Vasszem
már a Csillagösvényt járja.
A hangtompításra szádfal ügyel,
bár a Szergejek után
a Nohabok is elmaradtak.
A pusztát ma erdő borítja:
a facsemeték már az égig
- harmadik emeletig -
érnek.

Az Ezüst tavat feltöltötték,
a bozótkunyhó fehér prémvadásza
régen az Örök Vadászmezőkre költözött.
Az indiánok a lég-musztángot
(a Fordot csak hírből ismertük) felcserélték
Audira és villamosra.
A képzelt vadnyugatból
valódi vadkelet vált.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.