Életet kerestem, nem kalandot:
ne csak az árnyak völgyében járjak.
Nem azért öntenek bronzharangot,
jelt adjanak vele a halálnak.
Minden kaland is véget ér hamar;
ha nem tölti fel formáját az élet,
visszajön az űr, amit takar.
Mára behúzott ismét, attól félek.
Győzhetnénk a semmi fölött hittel.
Az éjfél most sokszor ébren talál.
Megpróbáltam én is győzni, hidd el!
Kitárult előttem száz határ,
aztán szóltál: nem kell többé, vidd el!
és újra bennem van a zord halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.