amelynek törzsén
két erős ága nőtt
a háznak udvarán,
amely maga már
félig romba dőlt,
s a kertet mögötte,
hogy kötésnyi benne már a gaz.
Kihalt örökre?
Az élet itt nem is volt igaz.
Szegény-szagú életek,
egymásba zsúfolt putri-világ,
udvarok, amelyeken
nyomor terjed, mint rosszindulatú rák,
és nem múlik el talán soha.
És a vasút mentén a bozót,
a derékba tört, combnyi fák;
aki nézi, mind lelombozott.
Épül, vagy megmaradt
a régi-új világ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.