2017. március 7., kedd

Áradás

Mérföldekről láttuk jönni őket
sötét tömegben a zöld mezőkön át.
Akár egy rémítő, üszkös öntet,
áramlottak. Haduk mindent felzabált.
Az utolsó percig ott maradtunk,
amíg már lábnyomunkban dagadt az ár,
míg tüzet nem szagolt orrunk, és ajkunk
légből hulló vércseppre nem várt.

Itt meleg van. Nyugalom és béke.
Erős palánk védi a határt.
Nem tudjuk még, kezdet-e vagy vég-e
a sors, amely a maradókra várt.
A hegyen túl füst száll föl az égre,
orma fölött látni a vihart.
Ez vajon most hitünk veresége,
vagy az emberség majd még kitart?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.