Hajnal a tó partján

Az ágak kusza rácsozatán túl fénylik az ég.
A reggel tava nem lehetett ily szép soha még.
Ha kő csobban a tóba, azon gyűrűt vet a víz,
s a zajtól odaát elijed, felrebben a csíz.
A csendben ma csak én vagyok itt hajnal-figyelő,
a szív érzi a titkot, az ész meg majd belenő.