ha olyan kedvem van,
az utakon ilyenkor nem járnak sokan
bár kora este van.
Hozzám lép egy fiatal lány,
hogy menjek el vele.
Tartom magam, de ajánlok talán
kis aprót a zsebébe.
Nem koldus vagyok, hanem kurva,
szól önérzetesen,
a folytatás itt kútba csobban,
és én csak lesem:
miért kell olyanról írnom verset,
amiről semmit nem tudok?
Nem gyűjt a szív elég keservet?
Kell még több? Tulok!
Én polgári életet élek,
noha nincs hozzá erőm,
és gyomrom sincsen, attól félek
néha, s leverőn
támad rám a rossz érzés:
prostituáltam magam,
mint annyi más. Ezért a vérzés:
a boldogság messze van.
Én is kurva vagyok, nem koldus,
itt polgár nem leszek.
Néhány éve már megint kuss,
és csak égetett szeszek
vagy zavaros vers visz tőlem
el zavart messzire.
Én gyötrődöm, talán ő nem.
Én várok. De mire?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.