Nem lesz már soha oly szeretőm,
aki hajkoronával beborít.
Kint fekszem a hideg temetőn,
a halál képembe vicsorít.
Őszre elsárgul mind a levél,
amely tavasszal ágon rügyezett.
A lélekbe a ragyogás belefér,
de ha nincs szerelem, megfeketedett.
Csak lila lidérc-láng lobog,
amikor nincsen szerelem.
A lélekben ezer ördög dobog,
föld alá rángat elevenen.
Őszre már csak a tél jöhet el,
a tavsz soha nem közeleg.
A lélekbe a sötét szemetel,
ha nincs szerelem, minden befeketedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.