kicsi volt, aszott, és öreg,
a kékes villódzásban elmerült.
Ma már ugyan ki érti meg?
Már kettő csatornán dőlt be a szenny,
bár világra nyílt az ablak,
földi világ volt az, nem a menny.
Csak restnek szellemi abrak.
Meg annak, akinek része nem volt
hasonló élményben soha.
Mint ajtószomszéd, sámlin szorongott,
akár cseléd volt, mostoha,
avagy anyád, anyósod, az öreg.
A kis széken ült. Ezt ki érti meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.