Nem vagyok egy Mandelstam, Tranströmer,
nem vagyok József Attila sem.
A lét engem nem emel, földhöz ver;
régen így van, s nincs másként ma sem.
Tartok tőle, nem alkotok szépet,
olyat, mint e nagyszerű világ.
Hírt nem vágyom, aki hiszi, téved,
inkább emlékezzen versem reád.
Mert te ott bujkálsz még minden sorban,
akkor is, ha másról szól a dal,
tudod-e, vagy nem gondolod, jól van.
Így maradsz majd mindig fiatal.
Bármit írok, a vers nem szól rólam,
mert a tiéd minden diadal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.