csak nézek az erdőn,
itt is fa, ott is fa,
s nem vonnak táncukba.
Mind egyszerre moccan,
láb nélkül nem dobban.
Rigófüttyre táncol,
ágat ágba láncol.
A cserjék pördülnek,
már szinte földűlnek,
rezzennek a gallyak,
rebbennek a varjak.
Nincs sehol odvas lik,
törzs egyszerre hajlik.
Én állok csak magam,
szót várok, hasztalan.
Nyugodt a levegő,
és táncuk lebegő,
már szinte éteri.
Nincs, ami szétveri
a csendet, nyugalmat.
Ilyet csak szív hallhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.