Vannak versek,
amelyek átlátszók.
Ezeket áteső polarizált fényben kell nézni,
keresztezett szűrők mellett.
Megforgatni őket,
és gyönyörködni színfoltjaik
kaleidoszkóp-szerű váltakozásában.
Azután, ha kíváncsi rá az olvasó,
megmérheti az egyes elemek
fénytörését, hasadását, alakját,
elemezheti egymáshoz mért arányaikat,
és az egyes elemek kapcsolatából,
a vers szövetéből, összetételéből
esetleg próbálhat következtetni
keletkezésének körülményeire,
az okokra, amelyek
e képződmény geneziséhez vezettek.
Előfordulhat, hogy következtetései
helyesek lesznek.
Az is, hogy nem.
Más versek nem is átlátszók.
Hiába világítjuk meg őket,
nem engedik át a fényt,
hanem visszaverik,
vagy elnyelik.
Itt is végrehajtható a vizsgálat,
csak itt az elnyelt és visszavert
fények aráénya alapján lehet következtetni
a költőben a vers genezise során
végbement folyamatokra.
A következtetés eredménye lehet
helyes. Vagy nem.
Mindenesetre megéri a színfoltok
és a fény-árnyék hatások
kavalkádját bámulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.