Gyötrődöm, mert sötét az éjjel,
és szürkés-feketék az egek.
Nem deríti fel őket fénnyel
az emlék, hogyan szerettelek.
Gyötrődöm, mert ébren előttem
lebeg arcod, róla álmodom,
Elfordítom fejem, de rőten
írás ég, szerettelek nagyon.
Gyötrődöm, mert annyi éve már
nem találom sehol életem,
hiába is hívna száz határ,
csak azt szeretném, hogy élj velem.
Gyötrődöm, mert régen jól tudom,
nincs helyem a földön köztetek,
már csak azt várom, hogy az úton
innen tovább, végleg elmegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.