ahogyan hegyek az ölelő síkra néznek.
A mozdulatlanságba majd beletanul
minden szikla, ha nem is egészek a részek.
Sohasem változtatnak helyet a hegyek,
rázza őket földrengés, vagy pusztítsa vihar,
hát én, emberként állhatatlanabb legyek?
Ne olyan, aki neki rendelt helyén kitart?
És mégis: úgy nézlek, oly rendületlenül,
mint egy hegycsúcs a tőle elszakadó folyót,
amely előle el, tengerbe menekül,
még ha majdnem megkerüli is a Földgolyót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.