Írni kell

1.

Nem értem, miért is vagyok.
Reggel a HÉV megy majd velem,
akár esik, vagy a Nap ragyog.
A versem folyton csak makog,
amióta nincsen szerelem.

2.

Írni kell, és én nem tudok,
hát tanulni próbálom tőletek;
most Gleb Grobovszkijt olvasok.
Mert jönnek, múlnak a bajok,
hegy mozdul, ha szólnak versek:

3.

Budaörs terült el alattunk,
Hevertünk a Szállás-hegyen,
aznap tovább nem haladtunk.
Hangyáktól ijedt meg társunk,
a így kiáltott: menj innen el!

4.

Gázmaszkban rohantunk veszetten:
atom villant a jobb oldalon.
Levegő fogytán a földre estem;
a szénpor, hogy múlt az izgalom,
foltokat festett arcomon.

5.

Bányában élem életem,
de nem ilyen bányára vágytam.
Csak a töréseket észlelem,
áthúzódván az életen.
A ajtót magamra zártam.

6.

Nem értem, még minek vagyok.
Mint hangyaboly nyüzsög a város,
az én szívem régen nem ragyog,
versem unalmas, vallomásos,
jövőm szürke, nem talányos.