Bízva tekint a tiszta égre:
ott van az emberek reménye,
s ekkor a fej fölött a Napnak
ős tüze lobban.
Izzik a pokla csillagoknak,
mind, ami volt, a tűzre raknak,
puszta, sivár lesz itt a táj is
húszezer évre.
Tűzözön. És a förgetegben
foszlik a hús, a szív se rebben.
Parlag a föld, a rommezőkön
már a halál jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.