Eddig hallik az ág ropogása.
Hajlik a törzsük a szélben, reccsen,
így hat rájuk egy ősi varázslat.
Senki se' tudja, miért táncolnak,
miért nem állnak meg helyükön,
ágakat ágba miért láncolnak,
és ki zenél nekik ott, a füvön.
Dobban a törzsük, megpördülnek,
körbe keringve a lámpa körül,
az emberek nem hisznek szemeiknek:
hát ez a sok fa ma minek örül?
Táncot járnak a fák a ligetben,
mint ahogy' éjjel az ablak alatt,
félelem és öröm él a szívekben:
a régi világból mennyi maradt?
miért nem állnak meg helyükön,
ágakat ágba miért láncolnak,
és ki zenél nekik ott, a füvön.
Dobban a törzsük, megpördülnek,
körbe keringve a lámpa körül,
az emberek nem hisznek szemeiknek:
hát ez a sok fa ma minek örül?
Táncot járnak a fák a ligetben,
mint ahogy' éjjel az ablak alatt,
félelem és öröm él a szívekben:
a régi világból mennyi maradt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.