az idő majd éjbe fordul.
Az eget csillagok sem fényezik,
felhők komorlanak zordul.
A fűnek zöldje kékké változik,
a fák már feketén zúgnak.
Az ember itt nem első, második,
Titka van minden útnak:
folytatásukat a kanyar mögött
elfedik fák és a bokrok.
Bármerre indulsz, talász majd ködöt,
nem látod, leszel-e boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.