aki el nem jön többé már soha,
mert elmúlt régen a boldog óra,
azóta a lét egyre mostoha.
De ha mégis jön Godot, lesz minden:
Az égben fény, itt remény, szeretet,
felénk fordítja majd arcát Isten,
aki, úgy tűnik, hogy elfeledett.
Ha jön Godot, újból talpra állunk,
nem ücsörgünk a járda peremén,
egy arasszal lesz szélesebb vállunk,
kikezdhetetlen lesz a te meg én.
Majd jön Godot, és emberré válunk:
felsüt a Napfény létünknek telén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.