forrón izzó, lángsugarú nyár!
Megolvadt aranyfolyam szívemen,
nyomában hamu, és üszök jár.
Soha nem volt még olyan szerelem.
amelyik boldog véget is ért.
Ami volt, azt nem feledhetem,
meg is fizettem mindegyikért.
És mégis, az élet, ha nincsen szerelem,
csak hosszú, éji, jeges-hideg tél.
Évtizedek óta csakis azt keresem,
és alkonyatban az ember már nem remél.
Mert tisztító tüze fertőtlenít,
felfrissíti az elrothadt életeket.
A sötétséget túlélni segít,
nélküle csak elpusztulni lehet.
Bár nyomában kiégett mezők felett
csak pernyét fúj a zord, fekete szél,
de ha tudható, hogy nem lesz több szerelem,
az ember soha semmit sem remél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.