Csak azért rímelek, hogy gondolataimat rendbe tegyem:
Más hangokat rak sorba, vagy a színpadon áll,
Színt kever palettán, meg agyagot formál.
Ötven után lábam nem bírja a táncot,
Kezem néha remeg, s csak szemüveggel látok
Tisztán és élesen. És néhanap csupán
Tükörben, homályos képet nézek bután.
Ember vagyok, soha nem is voltam más:
Gyermek, szerető, apa, hitves és barát.
Magyar ember vagyok, aki mást mond, téved,
De tisztelek minden más beszédű népet.
Szívem baloldalon dobog, amióta
Anyám megszült engem, proletár jómódra.
Gyűlölöm a kényszert, jöjjön balról, jobbról,
S utálom az embert, ki mást mond, mit gondol.
Megélni munkából kellett nekem mindig,
Újat teremteni, dolgozni, mint illik.
Tanultam én szakmát, nem is egyet, hármat
Mai napjainkig váltottam már párat.
Eltévedtem párszor eddig életemben,
Ki soh'sem hibázott, az vessen meg engem.
Próbálom életem tisztán végig élni,
Mikor majd meghalok, ne kelljen szégyellni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.