Üvölts

Menj ki egy elhagyott kőbányába éjjel,
Állj meg a közepén, onnan tekints széjjel!
Holdfény vetül annak falaira sárgán:
Ily késő éjszakán érezd magad árván!

Messze a várostól csend honol a tájon,
Éjfél után még egy madár sem ül ágon,
És, ha szélcsendes is a világos éjjel,
Szél sem borzolgatja a lombokat széjjel.

Végy egy nagy levegőt a tüdődbe akkor,
És üvöltsd el magad legalább háromszor!
Amit visszaver a bánya fala néked,
Jó lesz, ha örökre az eszedbe vésed.

Megtanulod majd, hogy mit kellene tenned,
Hogy az életedet végre rendbe szedjed.
És hogyha még egyszer jutsz ilyen válságba:
Sok-sok falu mellett van egy régi bánya.