Nem sirat majd senki engemet,
Hogyha egyszer végre meghalok.
Magukhoz veszik a lelkemet,
Viszik ördögök, vagy angyalok.
Szívemből majd fák nőnek az égig,
Hamvaimat elmossa a tél,
Emlékem még kitart jövő évig,
Azután róla szél sem mesél.
Amit eddig életemben tettem,
Még fodrot sem vet a tó vizén:
Más fájdalmát meg nem enyhítettem,
Önmagamét éreztem csak én.
Egy idegen, más életre nézek,
Amikor az ablakomhoz lépek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.