2010. május 9., vasárnap

Újbeszél és permanens forradalom

"Nem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarországon megtörtént a hatodik szabad választás" - nyilatkozta a győztes párt vezetője 2010. április 25. estéjén. "Ma forradalom történt a szavazófülkében".
Szavazófülke, mint forradalmi helyszín, ahol a tömegek erőszakos úton ragadják ki a hatalmat az
uralkodó osztály kezéből. Mindezt olyan ember szájából hallani, aki a marxista forradalom elmélettel homlokegyenest ellenkező társadalompolitikai nézeteket képvisel, enyhén szólva is furcsa. A küldetéstudatos "forradalmár" már Robespierhez, Dantonhoz, és Leninhez hasonlítja magát,
mikor kijelenti: "megértettük és diadalra vittük a magyarok történelmi álmát". A "forradalom" kifejezés egyébként a rendszerváltás óta része a jobboldali retorikának. Függetlenül attól, hogy a rendszerváltás nem új társadalmi formát hozott létre, és igényeiben egyre inkább a  korábbi ("polgári demokratikus") társadalmi forma előtti állapotot célozza meg, a forradalom kifejezést a történelemben nem szokás tárgyalóasztal mellett lejátszott hatalomátvételre alkalmazni, még kevésbé szavazófülkében megnyert választásra.
A "forradalom" kifejezés sulykolása ugyanolyan eleme a jobboldali propagandának, mint a "népi demokrácia" tautológiája volt a baloldali diktatúrának. Ha mindehhez még lenini küldetéstudat is társul, miszerint az egy Vezér a hivatott arra, hogy a nemzetet "kivívja süllyedésiből", már készen is áll az út az új típusú bolsevizmus felé.
"Rendszert váltani nem lehet" mondja a Vezér a történelemkiigazítás jegyében, "csak megbuktatni". A történelmet visszamenőleg is újra kell értelmezni, így minden nap a napi igényekhez megfelelő, új szlogent kell kitalálni. Húsz éve a rendszerváltó kerek asztalnál ott ült az az Orbán Viktor is, aki ma úgy nyilatkozik, hogy nem is volt rendszerváltás, hiszen azt nem lehet leváltani. Nem számít, hogy a retorika a rendszerváló "forradalmat" emlegette húsz éven keresztül, amivel nem új társadalmi rend jött létre, hanem egy régebbi állt vissza (ezt az eseményt a  történelemtudomány ellenforradalomként definiálja).
A politikai hatalom megragadásához és megtartásához újabb változatást kell bevezetni az újbeszélnek: Egy éjszaka alatt ki kell iktatni az elmúlt időszak retorikáját, és pillanatnyi céljainknak kell alárendelni a közbeszédet is.
A hatalom megragadásának és megtartásának csak egyik manipulatív eleme a nyelv - és a nyelven keresztül a gondolkodás - befolyásolása: a másik, legalább ilyen fontos eleme az ellenségkép kialakítása és fenntartása is. ha nincs ellenség, nincs ki ellen mozgósítani a népet, és nincs szükség az elhivatott Vezér iránymutatására. Ellenség pedig mindig van. A kommunistáktól, a nemzetközi imperializmuson keresztül (aminek egyébként a belső ellenség: a kommunisták a szekértolói), az antiszociális elemekeig bármi felhasználható. Lényeg: a megkülönböztetés: a Mi és az Ők közötti dichotómia egyértelműsítése.
A "forradalmak" másik jellemzője a hatalom koncentrálódása.  A nagy Francia Forradalomban is vérpadra küldték a vezérek saját harcostársaikat is. Ugyanez volt a jellemző a bolsevik forradalmakra is, elsősorban a fiatal Szovjet-Oroszországban, de Magyarországon is. Ennek jegyében indul meg  a tisztogatás a "forradalommal" hatalomra került kormányzópárt korábbi harcostársai között, és a hatalom koncentráció logikájából következően nem is áll meg jó darabig (Még meg sem történt valójában a jogi hatalom átvétel, Széles Gábor máris terítékre került. Folytatása következik.)
A "forradalmak" utóéletének további jellemzői, hogy a "népi kezdeményezés" sulykolása elválaszthatatlan a vátesz istenítésének sulykolásától. Nagy Francia Forradalom nincsen Danton és Robespierre nélkül, Nagy Októberi Szocialista Forradalom nincsen Lenin (Uljanov) nélkül, magyar rendszerváltó forradalom nincsen Orbán Viktor nélkül. A küldetéstudatos vezér saját maga előtt is tagadja, hogy intézkedései csak saját szűk érdekközösségének céljait szolgálnák. Robespierre, Lenin, majd Sztálin is meg volt győződve róla, hogy a belső ellenség, a forradalom "ancient regime"-ből visszamaradt ellenségeivel,  valamint a forradalom árulóival a közjó érdekében kell leszámolnia. Nem hiszem, hogy vitatni  lehetne: Orbán Viktort is belső meggyőződése vezérli, amikor a hatalom saját kezében történő koncentrálását látja az egyetlen, népét a válságból kivezető útnak. Ugyanez a küldetés tudat volt jellemző a történelem korábbi "forradalmi vezéreire", így Sztálinra, Mussolinire és Hitlerre is.
A "permanens forradalom" elmélete a sztálinizmus sajátja (és egyúttal rokonságot mutat a német nemzeti szocializmus és az olasz fasizmus permanens hevületével is): a forradalmat nem egyszeri aktusként, hanem folyamatos éberségként, készenlétként láttatta, a külső- és belső ellenség támadásaira  való folyamatos készültségként, élet és halál harcaként, az örök jó és az örök gonosz küzdelmeként általánosítva.
Ez a nézet terjed az újbeszélben, amikor Orbán Viktor permanens forradalomról beszél: Nem adórendszer módosítására, hanem "adóforradalomra" készül, nem az önkormányzati rendszer átalakítására (a hatalom bebiztosítása érdekében újra kell szabni az önigazgatási rendszert) készül, hanem a "vidék forradalmára", a minisztériumok hatalom koncentrációját: a "csúcsminisztérium"  létrehozását "tárca forradalomként" emlegeti.
Most csak reménykedhetünk, hogy Orbán Viktor forradalmi hevülete megmarad az újbeszél és a permanens forradalom izgalmának fenntartása szintjén, és nem jár majd a korábbi váteszekéhez hasonló tisztogatási akciókkal is.

E gondolatok Fazekas Csaba: Viharunk előjele? Forradalom... című, az Élet és Irodalom 2010.  május 7.-i számában megjelent cikke olvastán kapcsoltam Újbeszél című versemhez. Megpróbáltam a plágium bűnét elkerülni, amennyiben mégis ilyenben lennék bűnös, kérem a szerzőt, amatőr voltomra való tekintettel nézze el ezt nekem.

2 megjegyzés:

  1. Már megszoktam a mi jó Viktorunkat. Már hiányozna, hanem venne részt a politikában az ő sajátos módján. Már legalább annyira szórakoztat, mint annak idején Torgyán doktor úr és remélhetőleg úgy is tűnik el.

    VálaszTörlés
  2. Folytatása következett. Széles Gábor után Simicska Lajos is leírásra került, haverból ellenséggé vált

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.