Pünkösd

I.

Minek is menjek én zarándokolni,
Képmutatók közé áhítatoskodni,
Ha az én szívemben sehol nincs áhítat,
Mert a keserűség ott mindent átitat?

Több hete végzem már zarándoklásom,
Életem feltáró mély pokoljárásom;
Pünkösdi Szent Lélek áramolhat másra,
Nekem nincs szükségem ilyen megváltásra:
Megváltásomat csak embertől kaphatom,
Addig saját poklom el nem is hagyhatom.

II.

A menny nem valós világ,
A pokol meg az.
A mennyben nem terem virág,
A fájdalom kihajt.

A mennyet magadnak építed itt a földön,
A poklot ingyen is megkapod,
És ha szerencsés vagy, talán
Csak halálod napján láthatod.

A mennyet csak más hozhatja néked,
Ha Te is elhozod Neki,
A poklot csak magadnak éled,
És más hiánya élteti.

A testi kín az nem pokol,
Bár a fájdalom igaz,
Csak az, ha bűnt bűnre halmozol,
És mégis hiszed, hogy lelked igaz,
Mert mindezt emberként teszed,
Miközben érzed, elveszítheted
Emberi lelkedet.

Kinek lelke nincsen, nem ember az,
Csak puszta Lét, ázalag, moszat.
Nincs fájdalom neki, vagy öröm, mi lélekben dalol,
Számára nincs Mennyország, és nincsen Pokol.