Én biztos vagyok benne, hogy sok mindent megéltél, sok mindenen keresztülmentél, sok tapasztalattal rendelkező ember vagy, aki mindezekből levonta a megfelelő következtetéseket. Ebben a néhény soros versben minden bene van.
Arra gondoltam, hogy lehet, hogy van egy pont, van egy határ, ahol talán az érzelmek "megölése" a legjobb megoldás.. Ennek az időpontját kell tudni jól megválasztani. Jobb ember? Nem ez fogja eldönteni....
Az én értelmezésem szerint az ún. jó ember fegyelmezett, megfelel az elvárásoknak. Így tényleg nem érdemes élni. A saját elvárásainknak feleljünk meg, ne akarjunk tehát jobbak lenni, maradjunk olyannak, amilyenek vagyunk. Ez nyilvánvalóan a nehezebbik út, amelyen a megpróbáltatások, fájdalmak gyötrelmek megedzik az embert. Valójában eláltal leszel jobb ember, bár ezt lehet mások nem így ítélik meg. Én így látom.
Lehetséges, hogy igazad van, abban, legalábbis, hogy "nem ez dönti el". De, azt hiszem, a veszteségeket, sérelmeket, fájdalmakat fel kell tudni dolgozni, és ehhez át kell élni őket, tartsanak, ameddig tartanak. Amit nem dolgoz föl az ember, az nem válik személyisége részévé, sőt rombolja a személyiségét. Feldolgozásuk így járul hozzá "jobb ember" voltunkhoz. ( http://meerkatz007.multiply.com/journal/item/1367/Why_You_Need_to_Take_Everything_Personally?replies_read=6 )
A jobb ember a másokra érzékeny, odafigyelő, segítőkész ember. Ezek a saját elvárásaink (meg még egy csomó minden), amiknek meg kívánunk felelni (legalábbis úgy gondolom, többségünk). Ne mások elvárásainak akarjunk megfelelni, ennyiben egyetértek veled, hanem saját magunkkal szemben legyünk maximalisták, és ezeknek az elvárásainknak feleljünk is meg. Amiben nem értünk egyet - bár lehet, hogy csak félreértés miatt - az, hogy akarjunk jobbak lenni, mint amilyenek vagyunk. Legyünk maximalisták, különben lehet élni, csak nem érdemes. Nem tudom, van-e kutyád. Nekem (még) nincs. A kutyásoknak van egy mondásuk (ki ismeri, ki nem): "Kutya nélkül lehet élni, de minek". Én azt gondolom, hogy a "duende" nélkül is lehet élni, de minek. Hopp! Kénytelen leszek a duendére is linket tenni :)
Én is így gondolom, csak nem tudtam ilyen szépen leírni. -:) Nem igazán vagyok a szavak embere, csak néha hozzászólok ehhez-ahhoz. Mert ebből is sokat lehet tanulni. Igen, én is maximalistának érzem magam, bár néha úgy érzem, könnyebb lenne az életem, ha nem így lenne. De sajnos, nem tudok másmilyen lenni. Van kutyám, ez természetes, és a kutyás mondás is igaz. Köszönöm a választ, és szép estét kívánok, Anna
Amit írtam, általánosságban írtam, nem pedig magamra vonatkozólag. Eszembe sem jutna bármit is magamra venni, pontosan emiatt. Beszélgettem már sok emberrel, mindenféle gondjáról, s talán emiatt is van, hogy a hozzászólásoknál inkább a negatív oldalt képviselem. (Rám csak a bezárt ajtó vonatkozik.)
A fájdalom forrása bármi lehet, és azt mindig átéljük. Az már más kérdés, hogy tudjuk feldolgozni, vagy fel bírjuk e egyáltalán. De biztosan, mert mindenki él tovább, csak az nem mind1, hogy. Van, aki optimista marad, emelt fővel megy tovább, van, aki összeroppan, s itt jön az, amire lentebb utaltam, bezárkózik mindenféle érzelem elől. Ez szomorú, de ahogy a leengedett redőny mögül is szűrődik be némi fény, talán ezekhez az emberekhez is bejut, de kinyitni a szívet, nagyon nehéz... De ettől még nem rossz ember, csak csalódott, ettől félénk és bizalmatlan, s emiatt emberkerülő.
Ez a vers nagyon tetszik. Egészen biztosan bölcs ember írta.
VálaszTörlésKöszönöm.
Na ezt se mondták még rám...
VálaszTörlésÉn biztos vagyok benne, hogy sok mindent megéltél, sok mindenen keresztülmentél, sok tapasztalattal rendelkező ember vagy, aki mindezekből levonta a megfelelő következtetéseket. Ebben a néhény soros versben minden bene van.
VálaszTörlésÉlvezettel olvasom a verseid, köszönöm őket :)
VálaszTörlésA 2. versszakhoz annyit, hogy van benne igazság, csak nagyon jól kell megválasztani az időpontot...
Akkor félreértetted, vagy nem olvastad végig.
VálaszTörlésArra gondoltam, hogy lehet, hogy van egy pont, van egy határ, ahol talán az érzelmek "megölése" a legjobb megoldás.. Ennek az időpontját kell tudni jól megválasztani.
VálaszTörlésJobb ember? Nem ez fogja eldönteni....
Az én értelmezésem szerint az ún. jó ember fegyelmezett, megfelel az elvárásoknak. Így tényleg nem érdemes élni. A saját elvárásainknak feleljünk meg, ne akarjunk tehát jobbak lenni, maradjunk olyannak, amilyenek vagyunk. Ez nyilvánvalóan a nehezebbik út, amelyen a megpróbáltatások, fájdalmak gyötrelmek megedzik az embert. Valójában eláltal leszel jobb ember, bár ezt lehet mások nem így ítélik meg. Én így látom.
VálaszTörlésLehetséges, hogy igazad van, abban, legalábbis, hogy "nem ez dönti el". De, azt hiszem, a veszteségeket, sérelmeket, fájdalmakat fel kell tudni dolgozni, és ehhez át kell élni őket, tartsanak, ameddig tartanak. Amit nem dolgoz föl az ember, az nem válik személyisége részévé, sőt rombolja a személyiségét. Feldolgozásuk így járul hozzá "jobb ember" voltunkhoz. ( http://meerkatz007.multiply.com/journal/item/1367/Why_You_Need_to_Take_Everything_Personally?replies_read=6 )
VálaszTörlésés itt van magyarul:
http://fabijoe.multiply.com/journal/item/113/113
A jobb ember a másokra érzékeny, odafigyelő, segítőkész ember. Ezek a saját elvárásaink (meg még egy csomó minden), amiknek meg kívánunk felelni (legalábbis úgy gondolom, többségünk). Ne mások elvárásainak akarjunk megfelelni, ennyiben egyetértek veled, hanem saját magunkkal szemben legyünk maximalisták, és ezeknek az elvárásainknak feleljünk is meg. Amiben nem értünk egyet - bár lehet, hogy csak félreértés miatt - az, hogy akarjunk jobbak lenni, mint amilyenek vagyunk. Legyünk maximalisták, különben lehet élni, csak nem érdemes. Nem tudom, van-e kutyád. Nekem (még) nincs. A kutyásoknak van egy mondásuk (ki ismeri, ki nem): "Kutya nélkül lehet élni, de minek".
VálaszTörlésÉn azt gondolom, hogy a "duende" nélkül is lehet élni, de minek.
Hopp! Kénytelen leszek a duendére is linket tenni :)
http://fabijoe.multiply.com/journal/item/114/A_Duende
Én is így gondolom, csak nem tudtam ilyen szépen leírni. -:) Nem igazán vagyok a szavak embere, csak néha hozzászólok ehhez-ahhoz. Mert ebből is sokat lehet tanulni. Igen, én is maximalistának érzem magam, bár néha úgy érzem, könnyebb lenne az életem, ha nem így lenne. De sajnos, nem tudok másmilyen lenni. Van kutyám, ez természetes, és a kutyás mondás is igaz.
VálaszTörlésKöszönöm a választ, és szép estét kívánok,
Anna
Amit írtam, általánosságban írtam, nem pedig magamra vonatkozólag. Eszembe sem jutna bármit is magamra venni, pontosan emiatt.
VálaszTörlésBeszélgettem már sok emberrel, mindenféle gondjáról, s talán emiatt is van, hogy a hozzászólásoknál inkább a negatív oldalt képviselem. (Rám csak a bezárt ajtó vonatkozik.)
A fájdalom forrása bármi lehet, és azt mindig átéljük. Az már más kérdés, hogy tudjuk feldolgozni, vagy fel bírjuk e egyáltalán. De biztosan, mert mindenki él tovább, csak az nem mind1, hogy. Van, aki optimista marad, emelt fővel megy tovább, van, aki összeroppan, s itt jön az, amire lentebb utaltam, bezárkózik mindenféle érzelem elől. Ez szomorú, de ahogy a leengedett redőny mögül is szűrődik be némi fény, talán ezekhez az emberekhez is bejut, de kinyitni a szívet, nagyon nehéz... De ettől még nem rossz ember, csak csalódott, ettől félénk és bizalmatlan, s emiatt emberkerülő.
"...ez természetes..." - Ez a beszúrás meg tetszik :)
VálaszTörlésDolgozom rajta, mint ezek a vackok (versek?) mutatják, bár, lehet, illőbb lenne nem nyilvánosan folytatni a lelki sztriptízt.
VálaszTörlés