Ha a Semmi kintről rám nevet
Döntenem kell akkor mindig nékem,
Azt, hogy eldobom az életet,
Vagy, hogy így tovább, magányban élem.
Hogyha van még aki számít nékem,
A második döntés lesz a jó,
S ha az ablakomon mégis csak kinézek,
Csak azért lesz, mert lehull a hó.
De egyszer az ablakomra száll majd
Csőrében a hírrel egy madár,
A kis szobát akkor levegő járja,
S fölszakítja bezárt ajtaját,
Ha gyermekem jövendő párja
Elhozza majd a kis unokát.
Csak neeem???
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashattam a verseid.
VálaszTörlésÜdv: BF
Nem még, de már várom, és van rá remény (egy-két éven belül :) legalábbis, ahogy most kinéz). Valahogyan muszáj volt kikecmeregni az előzőkből, mert hogy a fenébe fejezem be a szonettkoszorút, ha közben meghal a főszereplő?
VálaszTörlésÉn örülök, hogy olvastad.
VálaszTörlés