2010. május 16., vasárnap

Zárt ajtók előtt

Dettynek, Ikonnak és másoknak
Kávékör a csészealjon.
A sör már állott és meleg.
Eső dobol párkányodon,
Az óra hangosan ketyeg.

Pár újra átgondolt beszélgetés,
Néhány átvirrasztott éjszaka,
Egy többé meg nem írt levél,
Dal, mi fel nem csendül már soha.




7 megjegyzés:

  1. Köszönöm kedves Joe... :)

    Hasztalan van olvasásom,
    Nyugtot nem lelek;
    Munkátlan toll áll előttem
    S puszta levelek.

    Minden szónak kezdetében
    Szép neved ragyog;
    Ott van minden kis vonásnál
    S rám felmosolyog.

    Zaj, tolongás nem segíthet:
    Képed benne van;
    A magány sem: képed ott is
    Üldöz úntalan.

    Ah nem tudlak elkerűlni,
    Mert szivemben vagy;
    S szép, mint hajnal szép világa,
    De - kegyetlen vagy.

    VálaszTörlés
  2. Keressél egy másik ajtót
    mely előtted résre nyílik
    mögüle majd szemedbe néz
    be is enged , ahogy illik

    átlépheted a küszöböt
    ha mindketten akarjátok
    idővel tán megtörténik
    amire vágysz s hamarjából

    elillan a magányosság
    mosolyogsz majd régi bajon
    s azon, hogy az új boldogság
    örökké tarthat-e vajon


    (bocsi, fűzfapoéta vok, de nem akartam kihagyni :-))))) )

    VálaszTörlés
  3. Ikon, drága Ikon...
    Köszönöm Neked is!

    (én Vörösmartyt idéztem, de a fűzfapoéta verse nekünk készült, így kedvesebb a szívemnek :) )

    VálaszTörlés
  4. Igazán nincs mit, azóta ráadásul javítottam is rajta :-)))))

    Beszélgethetünk akár versekben is :-)))))

    VálaszTörlés
  5. "Sokszor a lélek ura a létnek,
    Sokszor a szív parancsol az észnek,
    Sokszor fáj a szív és sokszor a lélek,
    Sokszor mindkettő, és ez az élet."

    VálaszTörlés
  6. "Milyen könnyen elhiszi az ember saját magának, amit senki másnak nem hinne el! Hogy az ő esetében az élet, a Természet, de talán még a logika is kivételt tesz!"
    És kedves barátaim, ti felnyitjátok a szemem és észhez térítetek :)

    VálaszTörlés
  7. Móra Ferenc: A szív
    A szív a legfurcsább csavargó,
    vigyázzatok reá nagyon!
    A megszokás halála néki,
    de mindig kész van útra kélni,
    ha nyílik rája alkalom.

    A szív a legfurcsább csavargó,
    a tolvaj-utat kedveli,
    hiába tiltja tilalomfa,
    nem hajt veszélyre, tilalomra,
    még vakmerőbben megy neki.

    A szív a legfurcsább csavargó,
    minden lépése új talány:
    onnan szalad, hol rája várnak,
    s hívatlanul oson be másnap
    pár ragyogó szem ablakán.

    A szív a legfurcsább csavargó,
    ne bánjatok durván vele!
    Mert ahonnan elűzték egyszer,
    hívhatják vissza bár ezerszer,
    nem látják többet sohase.

    A szív a legfurcsább csavargó -
    dölyfös kacajjal elszalad,
    hogy megalázva, elgyötörve
    visszalopódzék a küszöbre,
    hol csupa dacból megszakad.

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.