Mondd, kinek nincsen fedele, s minden
Vagyona egy szakadt télikabát,
S lent ül a téren, a jövő télen
Hogy éli túl majd az éjszakát?
S mondd, kinek kincse, vagyona nincsen
Családját hogyan tartja el ő?
A gyár leállt, kapuja bezárt.
Ha munka nincs, hát nincs betevő.
Segélyre várna: kérne az árva
A társadalomtól szolidaritást,
Kéne kis pénz a megélhetésre
S jön helyette kilakoltatás.
S mondd, aki dolgozik, és nem unatkozik,
Egy fizetésből családja hogy' él?
Hó közepére már elfogy a bére.
Számla fizetve, de nincs kenyér.
Elmegy a bankba a féleszű bamba
S tölti a kérvényt a hitelekért.
Amit a bank ma hitelt megadna
Többszörösen nyögi vissza még.
S mondd, aki éveken át robotolt már,
Nyugdíja majd mennyit ér?
Elfogy az élelem, nincs tüzelő sem, és
Villanyszámlára sem lesz elég.
Gyermeke, lánya sem él meg jobban,
Magukhoz venni nem tudja őt,
Mászik a lépcsőn az emeletre,
S pár évig még kap levegőt.
Nagyon jól szavakba öntötted sok ember aktuális problémáját.
VálaszTörlésBár, sokszor hajlamosak vagyunk mindent sötétebben látni a valóságosnál vagy sötétebbre csinálni mint lehetne.
Azt hiszem, nem láttam sötétebben a valóságosnál, mikor el kellett adnom az előző lakásomat, hogy a különbözetből ki tudjam fizetni a közüzemi tartozásainkat, amik már több havi keresetemre rúgtak. És ha "eltűnök hirtelen", az valószínűleg azért lesz, mert innen is olcsóbba költöztem. Pedig eddig még mindig volt munkám, amit, vannak, akik irigyelnének (mások persze nem, de ez így is van jól).
VálaszTörlésTetszik ahogy írsz,soraid igazsága mellett az fogott meg még,hogy olyan mintha "csak úgy" beszélgetnénk.
VálaszTörlésA "beszélgető" dolog álságos, ugyanis a forma és a megszólítás is a "Mondd, mit érlel annak a sorsa" c. József Attila versre hajaz, némileg szándékosan.. De köszönöm az elismerést.
VálaszTörlés