Látogatóban

Punnyad a délután.
Tíz óra óta három-négy feles,
Fejedbe szállt,
Szemed ragad, de szét ne ess!
Mert míg a társaság a ballagásra a
Szomszéd városba megy,
Te, fiadra ügyelve, otthon maradsz.

A hosszas ceremóniákat
Fiad nem állja.
Régi tapasztalat,
Hát otthon marad: Veled.
Társul hozzá egy távoli rokon;
Ne vedd zokon;
Lába bedagadt a délelőtt,
Percek alatt;
S az órák lassan telnek,
Így versírásba fogsz,
Mert hosszú az idő még holnapig,
Mikor majd este géphez ülsz;
Bekapcsolódsz  a "hálóba", és megkérdezed,
Hogy telt a tegnap, és az este, nélküled.

S lám, e versféle máris másfelé bolyong,
Merre, lehet, nem kellene,
Mert rokonok és gyermekek
Hada olvassa versedet,
S ne hidd, nem érti meg,
Miről szól a szóvirág,
Mit hasztalan
Próbálsz a ritmus és a rím oldószerében
- Magadnak is -
Feloldani!