Tizenöt évesen,
Mikor a két kezem
Tűző napon
A nyári ásatásokon
Még csákányt forgatott,
Nem számított,
Mi lesz velem majd harminc évesen.
Tudtam, hogy eljön majd megint
Egy új szerelmesem,
S lesz életem,
Lesz gyermekem,
Lesz munkám és lesz benne értelem.
Tizennyolc évesen,
Mikor a két kezem
Tűző napon
A vagonon
Tizenhat tonnát mozgatott,
Nem számított,
Mi lesz velem majd harminc évesen;
Hittem, hogy van szerelmesem,
Ki ír nekem,
S lesz életem,
Lesz gyermekem,
Lesz munkám és lesz benne értelem.
Huszonnyolc évesen
Mikor a két kezem és jó eszem
Ásványvagyonnal foglalkozott,
Nem számított,
Mi lesz velem majd negyven évesen,
Volt gyermekem,
Volt szerelmesem,
Volt munkám, és volt benne értelem.
Harmincnyolc évesen,
Mikor a két kezem és jó eszem
Számítógépeket programozott,
Nem számított,
Mi lesz velem majd ötven évesen,
Mert tudtam, lesz szerelmesem,
S mert volt már gyermekem.
Nehéz volt életem,
De bíztam, hogy
Lesz munkám még, s lesz benne értelem.
Ötvenkét évesen,
Mikor a két kezem és jó eszem
Még dolgozik, számítógépeket programozik,
Nem számít már,
Mi lesz velem hatvanhét évesen,
Lesz-e még életem,
És benne értelem,
Mert tudom, hogy van már gyermekem,
S nekem csak annyi számít már,
Mi lesz vele,
Munkája lesz-e majd,
És lesz-e hű szerelmese és gyermeke,
És lesz-e majd az életében értelem.
Az is lehetne a címe hogy Életút. Összefoglaltad ebben a pár versszakban.
VálaszTörlés“Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
VálaszTörlésa meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
Az élet örök körforgása.
VálaszTörlésOlyan ez, mint a spirál a történelemben, csak itt egy emberről szól.
Kata soraihoz: talán ezért kell örülnünk a mában elért apró sikereknek is. Akarnunk kell előbbre jutni, de ne a szomszéd rétjét nézzük mindig.
Szerintem Kata által idézett verssel ellentétben Fabijoe verse arról szól, hogy ő élte a pillanatot, nem aggódott a jövőben, mert bízott. Ez a helyes szemlélet.
VálaszTörlésDe a vers egyébként is nagyon jó! Tetszik!
Köszönöm, hogy a szemléletem helyeslést váltott ki ;)
VálaszTörlésEgyébként amit Kati idéz, az is ismerős, és eredetileg valami ilyesminek indult volna a vers is. A mindig más korba, máshova vágyakozás - azt hiszem - legtöbbünknek sajátja legalábbis bizonyos periódusokban. Én, biztosan ismerem. De az én versemből végül nem ez lett, mert néha a vers - legalábbis részben - saját magát írja.
Ezért kell hozzá tehetség...
VálaszTörlés