Mit óceán ölel körül: egy földrészen élek én.
A medencét, ahol lakom, hegyek veszik körül,
Két nagy folyója szeli át. Az ember itt örül:
A termőföld itt gazdagon önti a kincseket,
Mire szüksége nyílik, mind ellátva népemet.
Magyar vagyok, a nyelvemet anyám adta nekem,
E nyelven írom versemet, zengem énekem.
Köröttem élő nemzetek? Sorsunk közös velük,
Beszéljenek más nyelveket, együtt vesztünk, nyerünk.
Kisebb környékem - városom: én szeretem, nagyon,
Bár zajos, piszkos és büdös, de itt már nem hagyom.
Egy folyó szeli keresztül őt, jobb partján több hegy áll,
A város lapos oldalára hidak ívelnek át.
Családom, kikkel élek én, munkámmal tartom el,
Támogat sok hagyomány, mi emberré nevelt.
Magánemberként gyűlölöm a "nagypolitikát",
Mi sorsunkat szabja meg, és éltünk veri át.
Életemből származik, miről mit gondolok,
Hogyan ítélek másokat: miről, ki, hogy' dohog.
Én magyarként élek itt, Európa közepén,
És európai vagyok a Földnek felszínén.
De nem feledhetem sosem, mit kell, hogy Te is érts:
Hogy ember vagy egy kék bolygón a Galaxis peremén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.