Rég volt

Rég volt, mikor boltba randevúzni jártam,
Rég volt, hogy a hegyen kéz-kézben sétáltam.
Rég volt, mikor vállad átkarolva mentem,
Rég volt, hogy a hídon álmodoztunk ketten.
Rég volt, elmúlt már.

Rég volt, mikor bennem annyira megbíztál,
Mikor engem egyszer sátorozni hívtál.
Rég volt, mikor velem  egy zuhanyban álltál,
Rég volt, mikor mindig csakis reám vártál.
Rég volt, elmúlt már.

Rég volt, mikor nyáron lementünk a Tóra,
S mikor este leltünk egy nyitott ajtóra.
Rég volt, mikor vízbe meztelenül mentem,
Mikor ott, a vízben derekad öleltem.
Rég volt, elmúlt már.

Rég volt, mikor reggel tükör előtt álltam,
Mikor habos arcom éppen borotváltam,
Mikor hirtelen a fürdőbe rontottál,
Mikor mellettem a csészébe hánytál.
Rég volt, elmúlt már.

Rég volt, mikor minden hajnalban fölkeltem,
Mikor két gyereket a nyakamba vettem.
Rég volt, mikor jártam egy másik városba,
És naponta szálltam fel velük a buszra.
Rég volt, elmúlt már.

Rég volt, mikor Veled egy szobában laktunk,
Mikor ketten együtt, egy ágyban aludtunk.
Rég volt, mikor mindig megbíztunk egymásban,
Rég volt, mikor együtt éltünk boldogságban.
Rég volt, elmúlt már.

Lesz-e, mikor ismét eljön majd az Élet,
Lesz-e, mikor újra majd melletted élek,
Lesz-e, mikor újra megbízhatsz majd bennem,
Lesz-e, mikor boldog leszel majd mellettem?
Vajon lesz-e még?