A Sátán vagyok, a Gonosz maga,
aki megkísért téged az éjszaka
közepén: rád telepszik, és nyomja szívedet,
s, ha elűzöl egy imával, sem mentheted lelkedet
meg tőlem, mert az emberi gonoszság örök,
s én nem nagy, megbánt bűneidnek örülök:
mert mindennapi, kis árulásaid
táplálnak engemet,
hogy tovább romboljam ember-létedet,
míg jön az óra, mikor majd elveszíted életed,
és nem az fog fájni akkor, mit elveszítesz,
hanem, amit vétkeztél mások ellen,
és többé jóvá nem tehetsz.
Ezért használj ki rendesen minden napot
és szorgalmasan szerezz bocsánatot,
s bocsásd meg te is bűneit másoknak,
hogy ne jusson hozzám lelke olyan soknak,
amikor majd eljön végórájuk napja,
és megkondul éltük gyászharangja!
Mert nem az bűn, amit gondolsz, amire vágysz.
A puszta érzés, és gondolat másban nem hagy nyomot.
A rossz: amit kimondasz, és teszel,
s ami másban életre kel,
és nem virágot, de tüskét, kínt nevel.
A bűn ez,
amiért majd egyszer néked is
bűnhődni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.