A kőmíves

Fejemben sorba rakosgatom a szavakat
Szinte szüntelen.
Ízlelgetem alakjukat és súlyukat
a nyelvemen.

Mint, mikor a kőműves téglát válogat,
és épül a fal,
ha nem illik a résbe az egész darab,
a kalapáccsal
megkocogtatja a törött téglát ügyesen,
hogy megfelelő
alakra faragja a darabot, rendesen.
Így betehető
Lesz a résbe az eddig hiányzó darab
pontosan
Így azután épülhet is a fal tovább
folyamatosan.

Így kocogtatom meg én is nyelvemen
a szavakat,
Egyenként. Így építek belőlük egyre

csak falakat.

S mint beosztott kőműves segéd,

nem látom át

én sem az épületnek tervét,

mely látomást

talán egy mester alkotott számunkra meg.

S ha egykoron

majd összeáll a mű, és versemet
egy-két soron
képviselhetik szavai a téglák között,
elmondhatom,
hogy mára sem csupán a dudva nőtt föl
e tájakon.