Nem jön át hozzám a kedves

                       "mikor az utcán átment a kedves,
                        galambok ültek a verebekhez"
                                            József Attila
 
Nem jön át hozzám a kedves
az utcán soha:
galamb nem ült verebekhez
soha még oda.
 
Válla rándulhatna néki
bármily kecsesen,
csak az én két szemem nézi
őt szerelmesen.
 
Feje fölött lámpa fénylik
villanyoszlopon,
alatta láthatom én is
bármelyik napon.
 
Fölbecsüli a sok férfi
aki arra jár:
árát vajon majd megéri,
hogyha véle hál?
 
Nekem szorítja csak bánat
sajgó szívemet,
mikor begyűjti a járat
szerelmesemet.