Szeptemberben

(Petőfi Sándor emlékére)

A fák az udvaron még mindig zöldben állnak,
És a borostyán sem sárgul még a falon,
De a fecskék már megint a nagy útra várnak,
És az ősz akkor is itt van, ha nem akarom.

Még reménykedhetnék én is új tavaszban,
Hiszen nem egy őszt megért már szívem,
De tejföl-szőkeségem a régmúlté lassan,
És a fehér szálak csak gyűlnek fejemen.

Minden születésre végül elmúlás jön.
Csak szentjános-bogár-tánc egész életünk.
Kipereg kezünkből az elfutó idő,
Csak az marad miénk, mit szívből szeretünk.

S, ha elmegyünk végül a való világból,
Létünk csak akkor nem foszlik semmibe,
Ha beleírta arcképünk a szeretet-irón
Néhány másik ember érző szívébe.