Hát ez...

Hát ez fasza,
Hogy megint csak szemrehányással kezded a napot,
De végül is megtanultam már,
Hogy vádaskodáson kívül
Tőled mást már nem nagyon várhatok.

Jó, én elhiszem, hogy néhanap
Rászolgálok a szemrehányásokra,
De, hogy soha ne legyen tíz év alatt
Egy kis idő, amikor csitulna a csatazaj,
És ismét úgy tekinthetnénk egymásra,
Mint tekintettünk egykoron:
Ez lehangoló.

Ha semmi bajunk nincs éppen,
Hát eléldegélünk egymás mellett,
Mint két idegen,
Akiket összehozott a véletlen
Hajótöröttként egy szigeten,
Összekopva,
Közös dolgainkon többé-kevésbé
Kulturáltan megosztozva,
Csak az az érzelem-
hidegség ne lenne közöttünk,
Mi kiüresítette életünket ebben
A közösen megszenvedett három évtizedben.